Színes nylon borítású fonal

1Q: Hogyan van csomagolva a fonal?

A:

A szintetikus szálak gyártási folyamatában a munkasebesség növekedése magas követelményeket támaszt a folytonos szálas fonal csomagolórendszerével szemben. A nagy sebességű csévélők, amelyek a fonalat egy hengeres hengeren átszövik, drágák, és korlátozott számú csomagot tudnak készíteni. Ráadásul ezek a nagy sebességű csévélők zajosak.
A folytonos szálak tartályok formájában történő halmozása ismert technika, csakúgy, mint a tartályok vagy fonalak csomagokba való koncentrálásának különféle módszerei. A kötegképzési folyamat (bár kissé megfelel a tervezett célnak) laza sűrűségű kezelést igényel, hogy nagy sűrűségű csomagot hozzon létre, amely inkonzisztens kötegjellemzőket eredményezhet egyetlen csomagon belül.
A találmány kiemelkedő előnye a korábbi technológiához képest, hogy a fonalborítás önálló, szétválasztható rétegekből áll, amelyek tetszőlegesen és folyamatosan feldolgozhatók. Ez lehetővé teszi a már kialakított réteg további feldolgozását, például a nagyobb sűrűségű tömörítést, miközben a következő réteg kialakul. Ezeket a különálló, összenyomott rétegeket fonalhosszabbítások tartják egymással érintkezésben, így egy folytonos csomagot alkotnak, amely közvetlenül a szállítószalagba tölthető.
Az eljárás abból áll, hogy a kompressziós folyadékkal megtöltendő fonalat egy karcsú keskeny rés egyik végébe vezetjük, majd a fonalat lazítjuk úgy, hogy a fonalat a forró folyadékkal érintkezésbe hozzuk, a keskenyből kiszabaduló sűrített folyadék segítségével. szabályozott áramlási sebességgel hasítanak, ahol a fonalat szorosan axiálisan összegyűjtik. A megmaradt összenyomott folyadék arra kényszeríti a felgyülemlett fonalat, hogy kifelé mozogjon a köteg résén keresztül. A keskeny rést elhagyó köteg sebességét egy pár toroid hajtószíj szabályozza. Az egyik legjobb kiviteli alaknál a köteg szegmensekre van osztva, amelyek a kiterjesztett szegmens és a tengelyirányban sűrű szegmens között váltakozó tulajdonságokkal rendelkeznek, és közös axiális irány van a sűrű szegmens és a sűrű szegmens között. A sűrű szakaszok az ezeket a sűrű szakaszokat összekötő hosszabbító szakaszokkal egy szinten, lehetőleg egymás mellett, azonos tengelyirányban vannak elrendezve. Ezeknek a rétegeknek fősíkjai vannak egymással szemben, például a felső és az alsó felületek. Mindegyik réteg ezekből a felületekből áll, amelyek közös irányba néznek. Vagyis minden rétegnek van egy közös irányvektora. A rétegeket felmelegítik és összenyomják, majd egymásra rakják, így fonalbálát képeznek, úgy rakják egymásra, hogy az egyik réteg relatív felülete érintkezzen a következő réteg relatív felületével, és lehetőleg úgy, hogy az összes rétegei ugyanabba az irányba néznek. A rétegeket egy fonalhosszabbító köti össze, melynek feladata a rétegek szétválasztása, hogy egymástól függetlenül kezelhetőek legyenek. Egy harmadik réteg felhalmozható, miközben az egyik réteget összenyomják, a másikat pedig kialakítják. A fonalrétegek egyidejű, egymás utáni feldolgozása (amelyek a meghosszabbító szegmensek összekapcsolása miatt folyamatos fonalállapotot tartanak fenn) előnyösen folyamatos folyamat.
Ez a fonalrétegek külön kezelésének követelménye korlátozza a rétegek közötti meghosszabbítás minimális hosszát, ami a jelen találmány egyik jellemzője. A meghosszabbítás hosszának elegendőnek kell lennie két párhuzamos viszonyba tartozó, azonos síkban lévő réteg összekapcsolásához, valamint két egymásra helyezett, azonos irányú, egymáshoz viszonyított felülettel érintkező réteg összekapcsolásához. Ennek a szakasznak a hossza a rétegek elrendezésétől függően változhat, de általában megegyezik a köteg lapos elrendezésének rövid tengelyével. Ennek a minimális hossznak a kör vagy spirál átmérőjének kell lennie a sűrű fonalak ívelt elrendezése esetén, például a körkörös vagy spirális elrendezésnél; Sűrű fonalak folyamatos elrendezése esetén, például spirális vagy cikcakkos elrendezés esetén a minimális hossz az elrendezés lapos rövid tengelye.